A kalocsai Dózsa blogja

Volt dózsások - Hartman János

2016. szeptember 15. - dozsakalocsa

Aki figyelmesen olvasott a múlt héten, már lehet, hogy várta ezt a posztot. Továbbra is keressük azokat, akik a Dózsában vagy jogelőd intézményeiben végeztek és szívesen bemutatkoznának a blogon!

Hartman János

  • Ki vagy, mivel foglalkozol?

Hartman János, tősgyökeres kalocsai vagyok. Életem eddigi éveiben csak tanulmányok és munka miatt hagytam el, de csak időszakosan, rövid időre szeretett szülővárosom. Hogy mivel foglalkozom? Könnyűnek tűnő választ vár az ember, azt, hogy leírjam mi a munkám, mi a beosztásom. Ettől talán többről van szó, bár jelenlegi munkámat tekintve az MKB Bank Zrt. kalocsai fiókvezetője vagyok, mindemellett a Kalocsai Kézilabda Club elnöke, továbbá a Bács-Kiskun Megyei Kézilabda Szövetség Gazdasági Bizottságának elnöke. Ezek beosztások, amik nem mutatják be soha azt igazán, hogy mivel is foglalkozik az ember.

  • Mikor, milyen szakon végeztél a Dózsában?

1998-ban végeztem közgazdasági szakon.

  • Továbbtanultál-e? Ha igen, hol?

Igen, továbbtanultam. Végzettségemet tekintve közgazdász vagyok, gazdálkodási szakon, pénzügyi szakterületen diplomáztam. Tanultam továbbá Baján az Eötvös József Főiskolán általános tanító szakon, angol műveltségi területen. Nagyon fontosnak tartom a tanulást, legyen szó intézményi kereteken belüli oktatásról, vagy csak egyszerűen autodidakta módon történő tanulásról. Fontos, hogy mindig akarjunk valami újat, mindig tudjunk a kor szellemével haladni, hiszen csak így tudunk a folyamatosan változó elvárásoknak megfelelni az élet bármely területén. Jelenleg a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának vagyok hallgatója, jogi szakokleveles gazdasági szakember képzésben. Szándékaim szerint nem ez lesz az utolsó diplomám.

  • Legszebb, legjobb dózsás emléked? (Biztos van ilyen!)

Nagyon sok kellemes emlékem van a dózsás négy évről. Rengeteg pozitív impulzus ért, nagyon vidám négy év volt ez az életemben, kiváló osztálytársakkal, akik közül többel a mai napig is tartjuk a kapcsolatot, van, akivel a napi kapcsolatot. Ami talán a legjobban megfogott, az az volt, mikor lehetőségünk volt Dániába utazni az iskola által biztosított tanulmányi útra. Nekem ez volt az első külföldi utam, nagy hatással volt rám, illetve maga a dán kultúra, a dán emberek életfelfogása. Magával ragadott a skandináv életérzés. Lehetőségünk volt Legoland-be is menni, a Lego hazájában, tényleg felejthetetlen emlékek.

  • Egykori kedvenc tanárod?

Nagyon nehéz erre elfogultság nélkül, jól válaszolni. Nem tudok egy nevet kiemelni, de azt tudom, hogy kik voltak nagyon ösztönző hatással rám. Egykori tanáraimmal a mai napig megállunk néhány szót váltani az utcán vagy máshol, amikor találkozunk, mert az akkori közösség nem korlátozódott kizárólag tanár-diák kapcsolatra, hanem meg tudtunk beszélni tanárainkkal hétköznapi dolgokat is, ismerni akartuk a véleményüket, számított nekünk mit gondolnak bizonyos dolgokról. Nagy hatással volt rám Bogdánné Fekete Ágnes – a maga szigorával, mégis úgy érzem, hogy a kedvencei között voltam –, Pluhár Mihályné, Halászné Turi Magdolna – akik olyan magas szinten tanították meg a matematikát velünk, hogy abból kis rásegítéssel „megéltem” a felsőoktatásban – Baranyai Pál és Guttengéberné Jancsó Zsuzsanna – nekik köszönhetem a kézilabdával elválaszthatatlan viszonyomat – Halasy Gáborné osztályfőnökként mindig ösztökélt, hogy több van bennünk, ne a könnyebb utat válasszuk. Összességében rá kellett jönnünk, hogy tanáraink nagyon is tisztában voltak a bennünk rejlő képességekkel, kompetenciákkal, nem tudtunk nagyon mismásolni. Akkor talán túl szigorúnak éreztük őket, de minden egyes jó szándékú intelmük, nem ellenünk, hanem pontosan, hogy értünk szólt, a mi javunkat szolgálta.

  • Volt-e azóta osztálytalálkozód?

Igen volt osztálytalálkozónk, de sajnálatos módon csak egy. Az viszont nagyon jól sikerült.

  • Mi a legnagyobb siker az életedben, amire büszke vagy?

Nagyon jó kérdés. Nem is tudom. Kézilabdában volt szerencsém utánpótláskorban címeres mezt viselni, volt szerencsém bajnokcsapat tagjának lenni, volt szerencsém játékvezetőként nemzetközi meccset vezetni. „Bankárként” is volt szerencsém már többször is kitüntetéseket átvenni. A KKC elnökeként sikeres pályázatoknak köszönhetően volt szerencsénk sportcsarnokot felújítani, új csarnokot építeni, a Magyar Kupa küzdelmeiben a legjobb 8 csapat közé jutni Magyarországon. Volt szerencsém labdarúgásban is többször bajnokságot, illetve kupát nyerni kispályán. Ezek mind siker sztorik a számomra. Természetesen ezeket a sikereket nagyon sok nélkülözés és munka előz meg, ezekért tenni kell, nagyon sokat, hogy siker lehessen, pontosabban valami olyan új dolog, amit sikernek ítélünk meg. Ez nem megy megfelelő hátország nélkül, nem tudok elég hálás lenni a családomnak.

Hogy mire vagyok büszke? Egyértelmű a válaszom, a legbüszkébb a fiamra vagyok. Minden új dolog, amit meg tud valósítani hatalmas büszkeséggel tölt el.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://dozsakalocsa.blog.hu/api/trackback/id/tr9311710509

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.